Kelet-Európa erdőzónája a 4-8. században : gótok, szlavinok, anták

Abstract

A kelet-európai erdővidék és erdős sztyep nyugati részén a 2-4. században a gótok hoztak létre egy hatalmi központot. A gótok északról érkeztek ide, vándorlásuk okát nem tudjuk, talán a 2. század végi germán hatalmi átrendeződés miatt, vagy inkább a Római Birodalom „vonzása” miatt. A gót uralmat a hunok szüntették meg. A hun korszak után, amikor a sztyepen nem volt erős nomád hatalom, a 6. század elején a szlavinok és anták törzsszövetségei jelentek meg, részben az egykori gót területen. Valószínűleg őket is a római tartományok gazdagsága vonzotta. 560 körül a szlavin és anta törzsek az avarok fennhatósága alá kerültek. Az avarok kárpát-medencei terjeszkedése és a Keletrómai Birodalom elleni háborúi megnyitották az utat a szlávok előtt a Balkánra, ahová több csoportjuk be is települt a 6-7. században. A szláv nyelvű terület jelentősen kiszélesedett az avar kor végére, és a 9. századtól kezdve szláv fejedelemségek, királyságok alakultak Közép-Európában. A Kárpátoktól keletre viszont az anták másodszori avar legyőzése után nem jött létre az erdővidéken komoly hatalmi központ, egészen a 9. század végéig. Néhány különbség a korai szlávok és a sztyep nomádjai között: 1. a szlávok letelepedett, földművelők voltak, gazdálkodásuk, életmódjuk, hadviselésük teljesen eltért a nomádokétól. 2. A korai szlávoknál nem alakult ki hierarchikusan tagolt, szervezett uralmi rendszer, azaz nem alkottak erősebb fejedelemségeket, királyságokat, a létrejövő törzsi konföderációik pedig rövid életűek voltak. 3. Az általuk elfoglalt területre be is telepedtek, és nyelvük közvetítő nyelvvé vált a helyi lakosság körében is (nem leigáztak, hanem asszimiláltak).